Az autista fiam imád olajat cserélni.

Egy remek kis családom van, akikről kimerem jelenteni, hogy minden formában az emberség mintapéldái. Kezdve a sort a feleségemmel és folytatva a nagyobbik fiammal, aki autista, de nála nagyobb szívű emberrel még nem találkozta, és befejezve a kislányommal, aki ha nincs, akkor mi sem lennénk. Megteremtjük egymásnak azt az otthon fogalmat, amiről mindannyian álmodunk, ha más nem például az olyan kis kalandokkal, amit én mindig szeretek megcsinálni a fiammal. Autizmusából fakadóan egészen máshogy viszonyul bizonyos dolgokhoz, érzésekhez, akár illatokhoz is. Ezért is van az, hogy bármikor, amikor autószerelőhöz, vagy benzinkútra megyek, kiszáll velem az autóból és jön mellettem kézen fogva, mert imádja a különböző autókat, azt, ahogy szét vannak szerelve, a motorolajok és a benzin illatát, egészen elképesztő hatással vannak ezek rá. És persze mondanom sem kell, hogy a szerelők és benzinkutasok mindig nagy örömmel fogadják és megkínálják, egy kocka csokival vagy éppen adnak neki valamilyen fényes autó alkatrészt, amire már nincs szükségük. a lényeg, hogy ez az egyik kedvenc szórakozása a fiamnak.

Ez a múlt héten sem alakult másképp. Miután tényleg sokat jelent ez neki, ezért a következőt szoktam csinálni. Akárhányszor kell valamit cserélni az autóban, mindig beszerzem az anyagot, ha az olyan, amit én is tudok, például motorolaj, vagy váltóolaj, vagy ablakmosó folyadék, vagy olajszűrő, majd behuppanunk az autóba a fiammal és irány a szerelő. Ilyenkor, még ha rossz kedve van, akkor is felvidul és örömében dudorászik, vagy énekel, és persze folyton ölelget és puszilgat minket. Ami, hogy ha figyelembe vesszük, hogy az autizmus egyik velejárója, hogy sokszor visszahúzódóvá teszi nagyon a személyt. Ez a mi fiunkra is igaz, de ilyenkor csak győzzük elkapni az összes puszit, amit küld és akarva, akaratlanul is, de sokkal jobb kedvünk lesz.

A múlt heti eset alkalmával éppen speciális Valvoline motorolajat kellet cseréltetnem. Mindig megrendelem online, mert úgy lényegesen jobb áron van, és ezért jobban megérti, majd elmegyek a szerelőhöz, aki a-mellet, hogy feltölti Valvoline-nal a motort, átvizsgálja mindig az egész autót, hogy minden rendben van-e.
Amikor ott voltunk, a fiam ismét megkapta a szokásos kis sámliját, amit odahúzott a nyitott motorházhoz, felállt rá és onnan figyelte az eseményeket. A szerelő lecsavarta a Valvoline olaj kupakját és a kezével finoman elkezdte a flakon fölött legyezni a levegőt, ami felé a fiam mindig odadugta az orrát és közösen, óvatosan megillatolták a motorolajat, mint a profi borászok a bort, hogy jó minőségű-e a termék. Ennél aranyosabb dolgot szerintem ritkán lá egy apuka. Szerencsére okos telefonom van, így mindig lencsevégre tudom kapni ezt a mozzanatot, és örökre meg tudom őrizni. Ez után feltöltésre kerül a tartáj, majd jöhet a hűtővíz leellenőrzése és minden más egyéb. Minden olyan dolgot leutánoz a fiam, ami nem veszélyes, vagy nem szabad és ettől ő is úgy érezheti magát, mint egy igazi autószerelő.

Amikor pedig vége szakad a szerelési folyamatnak és mehetünk haza, még napokig széles mosollyal futkározik a száján. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy bár sosem hagyná abba, és mindig várom a következő alkalmat, hogy valami hasonlóban lehessen része, mit ez, és minél hamarabb.

Gyakran az is eszembe jut, hogy mi lenne, ha minden héten rendelnék valamilyen autó alkatrészt vagy tartozékot és akkor akár minden nap játszhatnánk a fiammal és boldoggá tehetném. De azt hiszem így is nagyon azzá teszem és bár most csak az olajcsere és a Valvoline hatásairól beszéltünk, de még rengeteg dologgal lehet örömet okozni neki. És ezt persze nem csak én tudom megtenni, hanem a feleségem és a kislányunk is. Ettől olyan tökélete a mi családunk.