Felkavarta a napunkat a napelem szerelés, de jó lett a vége

Nem jó dolog egy autista gyereket kimozdítani a komfortzónájából, ez tény, de néha szükséges. És még az is megtörténhet, hogy jól sül el a történet.

A történet úgy kezdődött, hogy már rég óta tervezzük, hogy napelemet szereltetünk a tetőre. Ez a legtöbb háztartásnál általában csak anyagi és elhatározás kérdése, de nálunk van egy plusz tényező, ugyan is, a kisfiam autista, és a nagy jövés-menés a házban nagyon felkavarja. Minden olyan esetben, amikor tudjuk, hogy jön valami féle szerelő, vagy egynél több ember, meg szoktuk kérni a nagymamát, hogy vigyázzon rá, de most a mama is kórházba került, és nem tudtuk megtenni ezt. Nagy szükségünk van a napelemre, és nagy szerencsénkre állami támogatást is tudtunk szerezni hozzá, kihagyhatatlan volt a lehetőség, de meg kellett oldanunk a gyereket.

napelem szerelésArra gondoltam, hogy talán azért is ilyen súlyosak a tünetei, mert mindig túlféltem, és hiába használjuk az applikációt és tudok vele ügyesen kommunikálni, a környezeti hatások még mindig nagyon felzaklatják. Arra gondoltam éppen itt az ideje, hogy kicsit edződjön, és erre jó apropó volt a napelem szerelés.

Találtunk egy szuper dunaújvárosi céget, már a telefon beszélgetések és egyeztetések alkalmával is nagyon jól kijöttünk egymással, nagy volt a szimpátia. Kijöttek felmérni a terepet, de akkor a gyerek nem volt itthon, és nem szembesült a felfordulással.

Mikor megkezdődött a munka, ő még aludt, így első ébredésében szembesült a ténnyel, hogy a szerelők ellepték a házat. Felzaklatta ugyan, de sokkal kevésbé, mint gondoltam, inkább azt láttam rajta, hogy érdeklődő viselkedést mutat. Aztán nem is sokat kellett várni, és majdnem teljesen feloldódott, jött ment, érdeklődött, hogy mi történik, és meggyőződésem, hogy élvezte.

Már délután fele jártunk, és majdnem végeztek a srácok, mikor még mindig azt láttam, hogy leköti a téma, minden mozdulatot figyelt.

A napelem készlett, és nagyon szeretjük, nagy hasznos, jól működik, és már most spórolunk vele.

A gyerek pedig azóta is érdeklődve figyelgeti, mi került a tetőre, és nem, hogy megviselték volna a történtek, inkább úgy érzem, kissé nyitottá tette az idegenek felé, és bátrabb lett azokkal, akiket nem ismer.

Szóval, sorstársaimnak azt javaslom, ne féljünk az újdonságoktól az autista gyerekünk esetében, mert ha bár nekünk prekoncepcióink vannak a viselkedésével, egyáltalán nem biztos, hogy egy-egy esemény azt váltja ki belőle, amit mi hiszünk.