Kerek féreg emberi életút, Lassan esznek meg – avagy miért ne csak azokkal vigyázz, akik nyíltan az életedre törnek

Miként Trienten innen a hegyomlás, amelytől szűk lesz az Adige medre oka: földrengés vagy alapcsuszamlás s amely a hegynek csúcsáról mered le mintegy elvágva, hirtelen a sikra, hogy aki fönn van, nehezen mehet le: olyan volt itt sok mélytörésü szikla és Kréta szégyene ezeknek épen tehénkedett rá hegyes csúcsaikra, aki hajdan fogant az áltehénben; s amikor meglátott, magát harapta, mint akit a harag emészt szivében.

Bestia, pusztúlj!

Ennek nincs fonála hugodtól: ez nem téged ölni kerek féreg emberi életút el: kerek féreg emberi életút hogy kínotok lássa és bejárja. S szemes vezérem szólt: "Siess leszállni, amíg dühöng; dühében mitse lát.

Kocsis Gábor Vannak tiszta helyzetek. Jellegüket tekintve mocskosak, de számodra tisztán láthatóak. Ilyen az, amikor valaki gyűlöl Téged, időnként keresztbe akar tenni neked, vagy folyamatosan harcol ellened. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket eleinte nem látsz tisztán, idővel azonban összeáll a kép benned.

Tünődve mentem; s ő: "Te tán magadban e romra gondolsz, melyet őriz itten a vad harag, melyet most megnyugattam. Nos, halld, midőn először idejöttem, először szálltam e mélyebb pokolba, akkor e szikla nem volt még törötten.

• Molnár Ákos: A börtön
• Cernagiliszta huvelyben
• Kutyatár | Digitális Tankönyvtár
• Kezdődik az előszó boldogságos Ferenc életéhez 1 A következőkben boldogságos Ferenc atyánk életét és cselekedeteit kívánom jó rendben és áhítatos kegyelettel előadni, természetesen mindenütt az igazság szemmel tartásával és útmutatása szerint.
• A bika szalagféreg növekedési zónája

De ha tudásom e felől se csorba mikor lejött Az, ki a drága prédát a felső körből Distől elrabolta, ő kerek féreg emberi életút rendült e csúf vidék át, hogy féltem titkos átomvonzalomtul mint mondják, hogy már többször kerek féreg emberi életút szétállt a Mindenség s chaosba visszafordul; s ez repesztette ezt a régi bástyát itt s másutt össze ily iszonyu zordul. De nézz a völgyre: látod már folyását a vérpataknak, melyben forrva nyög, ki erőszakkal bántja földi társát!

Egy ívben-hajló árkot láttam, mélyet, mely, mint vezérem mondta, e pokolban keríti a síkot, mely messze széled. És közte s a szirtláb közt hosszú sorban centaurhad fut nyilazó szerekkel, mint a vadászok szoktak hébe-korban.

Amint láttak, megálltak egy sereggel, melyből kiváltak hárman, nyillal, ijjal, előre kiválasztott fegyverekkel. És egyikük: "Mért jöttök ide? Mily jaj vár" - messziről rivalt - "hogy erre szálltok? Onnan felelj; ha nem: lövök a nyillal! Majd Chironnak közelről elbeszélem.

Emberi férgek elemzése

Közbül, aki fejét mellére hajtja, a nagy Chiron, Achilles nevelője; hátul Pholus, haragját misem oltja. S a vérpataknak még kerek féreg emberi életút ezer őre jár ott nyilazva, ha ki csak kibukkan jobban, mint a bűne engedné, belőle. Nékem kell leszállva kisérnem e homályos völgyön átal: szükségből jött, nem jókedvből, az árva. Valaki megvált az allelujától, hogy engem ez új küldetésbe tégyen.

Nem lator ez; s bün engemet se vádol.

Könyv: Celanói: Vita Prima I.

De az Erőre, melyben bízva mégyen lábaink lépte e szokatlan utra, adj egyet a népedből, aki védjen és a gázlóig igazítson utba s egy embert ott hátán átvinni bírjon, mert ez nem szellem, hogy röpülni tudna. S láttam sokat szemöldökig merülve.

S a nagy centaur szólt: "Ez csupa zsarnok, ki nagy vagyont rabolt és vérbe fürde. A gyötrő itten meggyötörve bajmog.

Itt Sándor s Dionysios, ki népét Sziciliának kínzá, mint a barmot. S e homlok, mely sötét szőr alól néz szét, ez Ezzelinó; s a másik, ki szőke Obizzo d'Este, akit - jól beszélték - a kölyke ölt meg, saját drága kölyke. Mind-mind sekélyebb lett a vérhab erre s ahol már benne csak a boka ázott, leszálltunk, átgázolni a mederre!

Erre Atillát, a világ pörölyjét bünteti még, aki büntetni tud, s Pyrrhust és Sextust; s erre feji könnyét, amelynek a forróság nyit kaput Rinieri Corneto s Rinieri Pazzo, akiktől nem volt biztos semmi ut. Tizenharmadik ének És a gázlón még Nessus át sem ére, midőn lábunk egy nagy csalitba hágott, melyet nem jelzett ösvény semmiféle.

Навигация по записям

Nem voltak zöld, csak sötétszínű fák ott; nem síma vessző, csak csomós, kuszálva; nem volt gyümölcs sem ott, csak mérges ágok. Nem lel ily zord sürűt bozótba zárva a vad, mely gyűlöl Cornetó kerek féreg emberi életút Cecina közt minden helyet, mely le van kaszálva.

Rút Hárpiák fészkelnek erre ríva, kik Strofadokról Aeneast elüzték, jós ajkukról zúgván jövője kínja. Széles a szárnyuk, s emberarcra büszkék, karmos a lábuk, hasuk csupa toll, jajgatva lakják a sok furcsa tüskét.

S jó mesterem szólt: "Lejjebb ne hatolj, míg nem tudod, hogy ez a második kör és innen addig ki nem juthatol, míg a gonosz homokpart nem tünik föl; nézz jól, s bizonnyal fogsz majd látni dolgot, mely minden szómat hinni bátorít föl. Azt hiszem, azt hitte, hogy azt hiszem, oly néptől jő bokrok közt e kesergés, mely elbútt és így nem láthatja szem.

Azért így szólt a mester: "Ha e cserjés helyen galyat törsz, meglátod azonnal, hogy agyadban mily téves volt a sejtés. Emberek voltunk, s fává kelle lennünk: de ily kegyetlen kezed nem lehetne, habár kigyóknak volna lelke bennünk.

Szent Ferenc első életrajza (Vita Prima)

S a költő: "Ó, fájó lélek, ha sejtvén igazságát" - igy szólott - "hitte volna rimemnek, amely már neki se rejtvény, ágadhoz a kezét nem vitte volna: de mert a dolgot el nem tudta hinni, mondtam, ami nekem is szívem nyomja. De mondd, ki voltál s ő meg fogja vinni hálából friss hired föl majd a földre, hova őt sorsa vissza fogja híni. Én voltam, ki Frigyes szivének kulcsát tartottam mindakettőt, giardia cane si trasmette all uomo kezembe' a kulcs, kizárva és bezárva úgy járt, hogy nem jutott titkába senkisem be; hű voltam a nagy hivatalban; álmot, és vérverést áldoztam, jó hiszembe.

A kéjleány, aki Cezárról álnok s kéjenc szemét el sohse forditotta, Udvar Bünének hívják, Közhalálnak s a feltüzeltek Cézárt feltüzelték, hogy tisztességem gyászra vált miatta. Igy lettem a kerek féreg emberi életút megvetve terhét igaz magam iránt igaztalanná, sírban remélve a gyalázat enyhét.

Lassan esznek meg – avagy miért ne csak azokkal vigyázz, akik nyíltan az életedre törnek

Új gyökeremre esküszöm, szavam rá: sohse volt semmi, ami lelkemet nemes uramtól hűtlenségre vonná. S ha egyőtök még földre felmehet, támassza föl emlékem, mely irigység csapástól még most is holtbeteg.

A zordon lélek teste még ki sem hült, amelytől magát maga tépte el, kit Minos e hetedik körbe, lenn, küld: ide hull s nincs neki jelölve hely, hanem hová a sors vetette magnak, ott sarjad, mint a tönköly magja fel.